Történet

A legkorábbi egyházközségi történelmi adat az 1332-1334-es egyházi összeírások kapcsán maradtak fenn, a pápai tizedjegyzékben találjuk Sancto Michaele néven a többi csíki templomos nagy községgel együtt. Ez a pápai dokumentum bizonyítja, hogy az 1300-as évek (14. század) első harmadában Szent Mihálynak szentelt templomunk volt.

A 15. század elején (1419-1420) falfreskókkal szépül a templombelső északi fala: Szent László legendáját eleveníti fel (a lovagkirály megmenti – a kun vitéz által – elrabolt lányt), a két regiszteres (két sávos) freskó kiegészítéseként jelenik meg a Kálvária-jelenet (Krisztus a kereszten, kereszt tövében Mária és János). 1457-1467 között átépítik a templomot, magasítják és 1501-ben készül el a mai csúcsíves szentély. A hársfából készült Szent Mihály-szobor 1520 körül készült el, csaknem 4 évszázadon át a templom főoltárán volt elhelyezve (jelenleg a Csíki Székely Múzeumban van).

A tatárdúlás idején, 1694-ben az egyházközség csaknem teljesen kiürült, a híveket (kb. 1000 főt) és papjukat, Kovács Pált rabságba hurcolták. Az egyházközséget felégették, az egyházi javak (épületek: plébánia, iskola) nagyrésze megsemmisült. A templom is nagy károkat szenvedett, tornyát lerombolták, a freskó – torony felőli – kutatása által kormos kövek, vakolatok kerültek elő. 1715-ben a templomtornyot újjáépítteti Sándor Mihály és családja, hálából a tatár fogságból való szabadulás emlékére.

A plébánia az 1717-1719 közötti nagy szárazság és pestisjárvány (fekete halál) idején is működött. 1717-ben a somlyói páterek (ferencesek) látják el a plébániát, ezt követően Györffy plébános. A pestisjárvány idején – amely szintén nagy pusztítást okozott – meghalt 260 fő, életben maradt 301 lakos.

Soó Dénes plébános szerint a szentmihályi plébánián 1712-től vezetik az anyakönyveket, más forrás szerint 1740-től. A plébániáról a régi könyvek, iratok és anyakönyvek eltűntek – valószínű a világháborúk áldozatává vált -, de a másodpéldányok nagy része 1821-től, a gyulafehérvári érseki levéltárban megvannak. Ugyanígy a Domus Historia – egyházközség története is odaveszett.

Az egyházközség filiája több mint 500 éve Ajnád (kápolnáját 1514-ben kőből építették, zsindellyel födve, a hajó végében fatornyocska 2 kisebb haranggal, Szent István király tiszteletére), valamint kb. 10 éven át Gyimes Loka (1775-1786) is idetartozott. 1776-ban a lélekszám: Szentmihály-Ajnád: 598 fő, Gyimes Loka: 204 fő, összesen 802 hívő.

1765-ben a templom felújításába kezdenek, mivel romlásnak indult a tető, illetve a deszkamennyezet, viszont pénzhiány miatt a munkát csak évekkel később tudták befejezni.

A plébánia épülete 1848-ban épült Gyenge András plébános idején, aki 45 évet (1810-1855) szolgált a közösségben. Az ő munkájának eredménye az is, hogy restaurálják, kibővítik a szentmihályi templomot 1819-ben, oldalkápolna épül, új orgona került(Gross János készítette 1832-ben), megnyitják a jelenlegi szentmihályi temetőt (1817), kibővítik az ajnádi templomot (1844-ben). (Forrás: Bogos Róbert: Csíkajnád 500 éve című monográfia, 2014)

Az egyházközségben született papok >>

Az egyházközségben szolgáló papok >>